2013. február 20., szerda

Dunai márnák

Nyári/kora őszi márnázások..

Így tél végén visszaemlékezem a nyár szebb pillanataira, összegezni szeretném tapasztalataimat a márnázással kapcsolatban. Az elmúlt év nyara sokban különbözött az előtte lévőtől, bár ezt megszokhattuk az öreg Dunától. A halfogás korántsem indult olyan fényesen, mint azt vártam tavasszal, egy/két szebb hal jött csupán, a nagyobb csapatokat nem sikerült megtalálni..




        Április derekán kezdtem el újra kutatni a márna csapatokat, pásztázva a Kisdunát, úgyszintén a Nagydunát is. Igazán csak a tilalom után sikerült megtalálni komolyabb csapatot, június közepe táján.
Ezzel kapcsolatban rengeteg kérdés felmerülhet, ezeket megpróbálom tisztázni.

A nap melyik szakában?
Tapasztalataim azt mutatták, hogy tavasszal, amikor nagy a fehérje igénye a márnáknak (ilyenkor is becsúszhat pergetés közben), akkor a nappali órákban intenzívebben is lehet fogni, ha megtaláljuk őket. Ezzel ellentétben június vége felé, úgy alakult, hogy napközben csak elvétve sikerült fogni belőlük. Nyár közepén, és kora ősszel inkább az éjszakai/hajnali órákban lehet őket megfogni. 
Tavasszal a nappali órák eredményesebbek lehetnek..

Hol?
A helyválasztás az egyik legfontosabb a horgászataink során.
Nos mindenképp olyan helyet kell keresnünk, ami már intenzívebben folyik, tehát semmiképpen ne keressük állóvizen a márnát. A mederviszonyokat tekintve, mindenképpen érdemes a kavicsos, zátonyos, sokszor a sekélyebb részeket is vallatni. A töréseket is sokszor bújják a "marcik", de mindenképp intenzíven folyó vízterületet kedvelik a leginkább! Ez dunai viszonylatban pl. a Kisdunán lehet olyan 3-6 méteres mélységig.

Mivel?
Kezdjük a felszereléssel. Én feeder technikával vettem üldözőbe a márnákat már vagy 4éve..A legfontosabb tulajdonsága az érzékeny tűspicc, ami a kapást jelzi, másrészt a bot karakterisztikája, ami a fárasztást nagyon élvezetessé teszi. Fontos az is, hogy sűrűn gyűrűzött, ez nagy előnyünkre válik a fárasztások során, a bot minden porcikája görbül, sokszor a kettes márna nyélből görbíti a botot. A hossza a botnak nekem 3m60cm-es, ez se túl hosszú, se túl rörvid ahhoz, hogy jól tudjunk vele dobni(pl. fák alól..). Az orsó optimális mérete 3000-6000-es között elképzelhető, ennél nagyobb úgygondolom fölösleges. A zsinórt tekintve én monofilt használok, már rengetek gyártó készít külön a feeder technikában használatos zsinórokat. Főbb tulajdonságai, a nagy csomótűrő képesség, ás a szinte teljesen nyúlástalan keresztmetszet, ami a rezgőspicc hitelességéért szolgál. A horog választás már jóval tágabb körű, függ a feltűzendő csali méretétől,és a célba vett hal méretétől is. Én általában 8-as, 10-es horgokat használok, és fontos, hogy a horog öblös, hosszú szárú legyen. 
A csaliarzenált tekintve, a legcélszerűbb élőcsalikkal, mégpedig csontkukaccal, és gilisztával, esetleg nadállyal próbálkozni.

Hogyan?
Elengedhetetlen a csend, mert egy vödör leejtésével is elzavarhatjuk a helyrő a halakat. Apropó, a vödör kapcsán kezdeném is az etetőanyaggal. Figyeljünk arra, hogyha már ott vannak a környéken a halak, akkor ne gyúrjunk nagy gombócokat, mert annak csobbanása is zavaró hatással bírhat! Tartalmazzon élőanyagot pl. csontit, vágott gilisztát is, ezeket nagyon kedvelik! Az etetőanyag sokszor megduplázza a kapások számát, ha tudatosan végeztük az etetést.
etetőanyag gombócok..
A tavasz első márnája..jól látszik, hogy ő bizony mégcsak most tölti fel a pocakját.

A vízállás milyen befolyással bírhat a halfogás szempontjából?
A válasz viszonylag egyszerű, de mégsem..Általában áradásokban a halak, mint pl. a márna is, kijönnek az elárasztott területekre, feltúrják az iszapból a lárvákat, különböző férgeket. Ilyenkor semmiképp ne a medret célozzuk meg, hanem a partmenti területeket, kb 10m-erre a víz szélétől. 
Persze áradásban is megvannak a halak napmintnap bejárt útvonalai, ezeket érdemes figyelni, hogy mikor, és mitől változhat meg!
Kisvíznél, amikor már jóideje nem emelkedett a vízszint, akkor érdemes minél messzeb dobni a meder felé, ilyenkor visszahúzódnak.
Nem utolsósarban a víz minősege is elengedhetetlen szempont, a horgászatot tekintve. Áradó, piszkos víznél a hal ugyan kevesebbet lát, de pl. a márna bajuszszálai segítségével könnyedén feltérképezi a meder alját, ilyenkor erősebb, vehemensebb kapásokat tapasztalhatunk, mivel a hal minél hamarabb magáénak akarja tudni a táplálékot.

Áradásban fogott márna csontival..háttérben a zavaros víz. (ő is a mederből jött)
2-es márna nappal!


A körülmények nagyban befolyásolhatják sikerességünket, rengeteg rossz tényező zavarhatja meg horgászatunkat. Ilyenkor sem szabad elcsüggednünk, ha nincs kapás, az adott hely minden bizonnyal "lakatlan", vagy nem eszik a hal, nyugodtan válasszunk másik szakaszt! Nem egyszer volt már, hogy a jól bevált helyek, ahol ritkán betlizni, ott is kapás nélkül úsztuk meg a front miatt. Persze ez nem azt jelenti, ha továbbállunk akkor majd máshol fogunk, viszont érdemes próbálkozni! 

Éjszakai órák..
Előszöris, ha nem ismerjük az adott vízterületet, akkor még napnyugta előtt próbáljunk meg lejutni a partra, mert így még kényelmesen szemügyre vehetjük a szakaszt!
Ilyenkor csak jókat érez az ember, ha besötétedik, akkor pedig ne felejtsük bámulni a botspiccet!:)
Ha a szakaszt ismerjük, elég lejutnunk 8-9órára, ilyenkor még a csapat fölöttünk jár, talán a befolyónál, viszont lesz időnk előpakolni, és időben bevetésre készen leszünk!:) A kapások várható időtartama 10órától egészen hajnali 2-3ig is elhúzódhat, attól függ, hogy a márna raj, milyen, és mennyi táplálékot talál a horgászhelyünkön. Érdemes figyelni arra is, hogyha nincs kapásunk, akkor a folyásiránnyal egyező irányba mennyünk kicsit lejjebb, mert a halak szokásos vonulása kicsit gyorsabban lezajlott, és már lentebbi szakaszon járnak. Sokszor előfördult már, hogy a befolyóhoz közelebb hamarabb volt kapásunk, míg tőle távolabb éjfél körül számíthattunk kapásra. Ez egyértelműen mutatja, hogy a raj szokásos vonulási utvonalait járja be az éjszaka folyamán. Bejönnek a Nagydunáról, leírnak egy kört a Kisdunán, és már mennek is vissza "pihizni".
Ezek a gyönyörű dévérek éjszakai márnázás során akadtak horogra..(mind 1.5kg felett)

Nappali órák..
Nappal számos keszegfaj becsúszhat a célhalunk mellé, ezt szelektálni tudjuk részben a horog és a csali méretével.

Ez a "lapátdévér" csonticsokornak nem tudott ellenállni..


Ívásra kész közel 2kg-os dévér pikkelyei :)
Egy szebbecske dévér márnázás közben
Rengetek kisebb keszeg jelentkezik a nappali márnázások során!
Ilyenkor sokkal több kapásunk lehet, viszont megnő a fogható halfajok száma, főleg a fehérhalé.

A halászat..
Na igen. Azthiszem a legtöbb vadvizen horgászó sporttárs örülne a halászat megszűnésének természetes vizeinken.
Hogyan befolyásolja a rendszeres halászat a mi esélyeinket?! ..Egyértelmű válasz, egyre kevesebb hal, egyre kisebb esély..stb. Nos ha nálunk jár a halászbá, általában egy 2hétre eltűnnek a halak. Ez is nehezíti dolgunkat, de ne csüggedjünk, lesz ez még ígyse!

A Duna örök változó, sosem tudhatjuk igazán, hogy ami tegnap jó volt, az jólesz-e holnap is, de mégis segíthet, ha az alapszabályokat betartjuk, és nyitottszemmel járunk.

Íme 2012-es márna rekordom, a kitartás eredménye!:) (3.12kg)



A 2012-es dévér rekordom pedig közel 2kg..

        A küzdeni tudás nagy erény, mi horgászok talán ezért is tudunk kitartóbbak lenni a hétköznapi életben is..sok akadály lehet a halfogás előtt, de ha igazán átérezzük a miértjét az egésznek, talán nem is mindig csak a nagyfogásra vágyunk, hanem arra a bizonyos életérzésre. Viszont ha nemlennének halak, azthiszem nemsokminden húzna le a partra a természeten kívül, mondjuk éjnekidején!:)
Hiszem, és remélem, hogy ez az év jobb lesz mint a tavalyi,(talán ezzel mindenki így van) a tavaszt már nagyon várom, tele ötletekkel, célokkal. Mindenkinek kívánok eredményes tavaszi márnázásokat, vagy éppen valami teljesen más jó fogást!



2013. február 11., hétfő

Karácsonyi kövesek

Amikor mindenki ünnepel..


December 24-e délutánján csörög a telefon, felveszem, egyik jóbarátom hívott egy laza 25-ei pergetésre. Persze nem bíztunk mi a halfogásban, csak kint akartunk lenni a természetben, jól érezni magunkat. Másnap olyan délelőtt 10óra körül jött értem és már gurultunk is le a Dunára. Kapom az infót, nagyot áradt a víz..


   Leértünk a partra, már láttuk, milyen nagyot is áradt a mi Dunánk. Mielőtt kimentünk volna a kőre, bejártuk a Szigetet, mindenütt nagy munkálatok, fakitermelések zavarták meg a természet nyugalmát. 
A hőmérséklet éppen elérte a 1-2°C-ot. 
Ahogy sétáltunk a kő felé, már láttuk az áradás nyomait, az alacsonyabban fekvő ösvényeket már elárasztotta a víz, emiatt csak én tudtam kényelmesen megközelíteni a célt gumicsizmával, a többiek mind bakancsban ügyeskedtek végig a kövezésen. Figyelmesek lettünk, egy ránk igen jó hatással bíró tényezőre is, mégpedig arra, hogy a kövezés alatti ösvény, ahol kb. 1m-es esést kell elképzelni, teljesen víz alatt van, és kishalak borzolták a felszínét. 

 Zavaros, rejtélyes..lássuk mit rejt!

Elképzelni sem tudtuk, hogy mi lehet a víz alatt, egy valamiben reménykedtünk, mégpedig abban, hogy a víz valamilyen szinten kitolta ide a már valahol "vermelgető" halakat. 
A twiszteres dobozok kerültek ki elsőként a táskákból, ugyanis nagy halra nem számítottunk, sőt, pesszimista létünkre, kicsire sem!  
Én elsőként egy zöld twiszterrel kezdtem dobálni..míg barátom előkészítette az ebédet. :)
Az első órában semmi különös nem jött, leültünk ebédelni.
   Engem nyugtalanítottak a kishalak szétrohanásai, hamar újra dobálni kezdtem. Az átok megtört, amikor egy kő előtt elhúzott zöld twiszterre tisztességes koppintással megis akasztotta magát az első áldozat. Nini, egy termetes köves.(ámuldoztunk örömünkben)

 A "dzsungelharc" eredménye :)

Az első hal után barátom is fogott egy termetes, 32cm-es kövest, fehér twiszterrel. (erről kép sajnos nem készült)
  Izgatottan vártuk a folytatást. Az bebizonyosodott, hogy a kövesek, nevükhöz híven, most tényleg a kövek, esetleg még a fák között búlytak meg, és csipkedték az apraját. Bizakodva a további sikerben, elkezdtünk agyalni azon, hogy melyik szakaszt búlyhatják a legtöbben, ugyanis egyik köves kb 1,5m mélyről jött, a másik hely 10m-rel arráb érdekes módon az 1m-t is alig közelítette meg. Az biztos, hogy ez az ártér, nem egy tipikus köveses pálya, lehet, egészen mostanáig.
A zöld színre több nem jött, érdekes. Új, igazából sötétebb tónusú twiszterre váltottam, mégpedig pirosra! Igaz, ez zavaros vízben nem célra vezető, de épp elég meglepetés ért ma már minket, miért ne?!
Dobáltam a fák közé, egyszer kétszer szépen fel is aggadtam a twisztert két fa közé, de aztán valahogy kipiszkáltam.
-Áh, nem ér semmit ez az üres dobálózás ezzel a pirossal ilyen körülmények közepette. (gondoltam magamban)
Repült a piroska boldogan, kapott még egy esélyt. :)
Szépen lassan vontattam, meg-meg emelgetve. Egy kövön koppant éppen, fel is rántottam, nehogy alámenjen, ahogy süllyedt vissza egyszercsak finom ütéseket éreztem, bumm. Finoman bevágtam, és -MEGVAN! (örömködtem)
Egyszerre hihetetlen boldogságot éreztem, lejön ide két barát a természetbe karácsony napján, csak azért, hogy ott legyenek ahol a legjobb a világon, és még halat is fognak, kéremszépen ez a boldogság, nem a számítógépes játékok, és egyéb értéktelen unaloműző tevékenységek.

Itt a piros hol a piros? :)
 Két kövest fogtam, áradásban, a kövek s fák közül, jó társaságban, kell ennél több?! :)
"Halak a fák hűvösében, kövek bűvkörében.." 

  Aznap nem fogtunk több halat, nekünk épp elég volt ez az élményadag, majd jövőre! :) Összegezve annyit mondanék, hogy merjünk lehetetlennek tűnő csalikat is dobálni, a halak sokszor okozhatnak meglepetéseket! Átértékelve a napot úgygondolom, ennél jobb utolsó pecám még nem volt! 
Mindenkinek hasonlót, és  nagyon elkésve bár, de halban gazdag újévet kívánok!